Szerző

Berde Mária

erdélyi magyar író, költő, műfordító és tanár

1889. február 5. — 1949. február 20.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 498 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2021. február 18.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Berde Mária

Mezőség

Dombóceán fölött a szél sustorog
Az ében éji ágyból kelő tájra,
Kicseng a tanyák hajnaltrombitája:
Harsánykemény, vidor kakastorok.

Testét a föld fürdőbe most veti,
S míg fönt a csillagtábor mind lesápad,
A földi táj harmatcsillagba lábad -
Szél jő, s a földet megdidergeti.

Fű és virág esdőn keletre leng,
A felhő-függöny rendre meghasad:
Mögüle ifjú, bíbor nap kacag.

Megszánja rengő rétek sóhaját,
Lebontja forró, színarany haját,
S a föld törülközik, a föld meleng.

Berde Mária aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!