Szerző
Benedek Elek

Benedek Elek

író, újságíró és költő

1859. szeptember 30. — 1929. augusztus 17.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 325 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2021. február 16.

Megosztás

Címkék

Benedek Elek

Brekeke úr házassága

Megunta Brekeke a magányosságot,
Igen megkívánta a szent házasságot,
Megkívánta, haj, de hiába kívánta,
Mert a béka kisasszony,
Kik közül válasszon,
Vala bár ezer is, hideg volt iránta,
Mint a jég oly hideg,
Nem kellett senkinek.
Bántotta Brekekét ez a nagy hidegség,
Kuruttyországban hogy senkinek se tessék.
Szörnyű haragjában
Magát frakkba vágta,
S addig meg nem állott,
Sehol meg se szállott,
Ment, mendegélt folyton, Tiszán túl, Dunán túl,
Hegyre fel, völgybe le, még bele is sántult,
Míg rá nem talála
Legszebb virágszálra,
Aki vala lánya Cincogi királynak,
Mezei egerek hatalmas urának.
Nagyot dobbant szíve a jó Brekekének,
S szállott ajakáról az alábbi ének:
- Hős király leánya,
Szívemnek bálványa,
A nevem Brekeke,
Óh, mondjad: kellek-e
Örökös párodnak, míg a világ s két nap?
Felelt a királylány, kinek hangja vékonyabb
Vékony selyem szálnál,
S szebb a citeránál:
- Uram, bár magamat megtisztelve érzem,
Ajánlom magának, hogy más után nézzen.
Vigye az irháját,
Rózsa bokrétáját,
Van már nekem párom,
Éppen ide várom!

Szegény Brekekének arca nagyot nyúla,
Monoklija mögül a könny kicsordula.
Frakkra, monoklira vala nagy költsége,
S haj, még nincs feleség! Itt a mese vége.

Benedek Elek aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom