Brassai Viktor

Vigasz

Be szép,
ha tiszta szavakon keresztül
feléd a testvér lelke rezdül
bízón ömölve szét.

Ma rom
s romlandó mindén, ami itt él,
s kit gyermekül embernek hittél,
a szegény: nyütt barom.

Szemén
hályog, s a fátlan, rossz odukban
bátra is csak nagynéha mukkan,
pedig a tél kemény.

Magad
ugyancsak nem vagy úri gazda,
szemed erős, de jaj, mi haszna,
ha fogja szád lakat.

Zsaruk
s a romokon is új kaszárnyák
vigyázzák jól a gazda álmát
s a barmot is, ha rúg.

Az új
hadi villámok már cikáznak
tatarozná az omló házat
barma vérén az úr.

A fényt
pusztítja most sötét sivárság,
de a barom keresi társát
s a villanó reményt.

S be jó,
ha fekete betűk során át
jövendő, büszke panorámát
láttat a tiszta szó.