El-elnézlek, ti hontalan fenyők,
U - - - U - U - U -
Ti erdő-testből kitépett tagok.
U - - - - U - - U -
Hányan mondhatják el ma veletek:
- - - - - - U U U U
Ó én is, én is hontalan vagyok!
- - U - - - U - U U
Piacra vitték a testem, s a lelkem,
U- U - - U - - U - U
És alkusznak az életem felett.
- - - U U - U - U -
És fehér vattát aggatnak reám:
- U - - - - - - U-
Mű zuzmarát a zuzmara helyett.
- - U - U - U U U -
Tudom: elszárad a levágott kar,
U U - - U U U - - -
Tudom: én vissza nem jutok soha
U U - - U - U - U U
Az ősrengeteg anyakebelére.
U - - U U U U U U - U
Sorsom: lapály a csúcsokért cserébe.
- - U - U - U - U - U
S a végtelen helyett egy szűk szoba.
U - U - U - - - U U
| A
B
C
B
| 10
10
10
10
| ^ Félrím
| A
A
B
A
| 11
10
10
10
| ^ Visszatérő rím
| A
A
B
B
A
| 10
10
11
11
10
| | | |
|
|