El-elnézlek, ti hontalan fenyők, U - - - U - U - U - Ti erdő-testből kitépett tagok. U - - - - U - - U - Hányan mondhatják el ma veletek: - - - - - - U U U U Ó én is, én is hontalan vagyok! - - U - - - U - U U Piacra vitték a testem, s a lelkem, U- U - - U - - U - U És alkusznak az életem felett. - - - U U - U - U - És fehér vattát aggatnak reám: - U - - - - - - U- Mű zuzmarát a zuzmara helyett. - - U - U - U U U - Tudom: elszárad a levágott kar, U U - - U U U - - - Tudom: én vissza nem jutok soha U U - - U - U - U U Az ősrengeteg anyakebelére. U - - U U U U U U - U Sorsom: lapály a csúcsokért cserébe. - - U - U - U - U - U S a végtelen helyett egy szűk szoba. U - U - U - - - U U
| A
B
C
B
| 10
10
10
10
| ^ Félrím
| A
A
B
A
| 11
10
10
10
| ^ Visszatérő rím
| A
A
B
B
A
| 10
10
11
11
10
| | | |
|
|