Légy üdvözölve ősz, te föld halála, - - U - U - U - U - U Borult egeddel üdvözöllek én, U - U - U - U - U - E szívhez illik bús napod homálya, U - U - - - U - U - U S e hervadás a messze föld szinén. U - U - U - U - U - Pusztán, mint téreid, áll életem. - - - - UU - - U - Halálra intesz, üdvöz légy nekem! U - U - U - - - U U Hervadva húll már a levél a fáról, - - U - - U U - U - - És elszállt a virágok illata: - - - U U - U - U U Igy tűn el az öröm, csak múlt bujáról - - U U U - - - U - - Meg nem feledkezik a szív soha. - - U - U U U - U U Oh hullj levél, majd nyugtot ad e föld; - - U - - - U U U - Ha veszve a remény, mit ér a zöld? U - U U U - U - U - Mit ér a dal nekem a zöld berekben, U - U - U U U - U - - Ha csak elmúlt vigalmaimra int, U U - - U - U- U - Hogy én is hittem egykor emberekben, U - - - U - U - U - - S hogy minden eltűnt, gyermek álmakint, - - U - - - U - U - S éltemből egy maradt: a fájdalom, - - - - U - U - U U És az, mire taníta, bús dalom. - - U U U - U - U U Dalom, mely mint az ősz a hársfa ágit, U - - - U - U - U - - Szinesre festi végreményimet; U - U - U - U - U - Miért irígyled? Elvevé virágit, U- U - U - U - U - U És pusztán hagyta ifju éltemet. - - - - U - U - U - Lehúll a lomb, ha oly szinezve áll, U - U - U - U - U - Közelgve csak szebbíti a halál. U - U - - - U U U - Miként legszebb a nap végső sugára, U - - - U - - - U - U Legcsillogóbb a hajnal csillaga: - - U - U - - - U U Úgy önti báját a költő dalára - - U - - U - - U - U Tikkasztó élte nyájas alkonya. - - - - U - U - U U Órája elmult, megnyeré a bért: - - U - - - U - U - Öröm helyett a fonnyadó babért. U - U - U - U - U -
| A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
10
10
| | A
B
A
C
D
D
| 11
10
11
10
10
10
| | A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
10
10
| | A
B
A
B
C
D
| 11
10
11
10
10
10
| | A
B
A
C
D
D
| 11
10
11
10
10
10
| | | |
|
|