A társaság népes és igen előkelő, U - U - - U - U U U - U - nem is tudom, hogy kerültem bele, U - U - - U - - U U meleg van itt nagyon, U - U - U U a sok fecsegéstől fojtó a levegő. U - U U - - - - U U U - Gyorsan el innen, legalább gondolatban: - U U - - U U - - U - U apró faházban ülök fent a havasokban, - - U - U U - - U U U - U a téli viharok, hóviharok ideje eljött, U - U U U - - U U U U U U - - a félvad lovak karámokban várnak a legelők tavaszára, U - - U - U - - - - U U U U - U U - U élőlény nincs sehol, - - - - U - farkasordítást is csak néha hallani. - U - - - - - - U - U U A hó szinte egy darabban ereszkedik a földre, U - - U - U - U U - U U U - U és zúg a szél. - - U - Ide nem jön most emberfia, U U - - - - - UU nem tud most hozzám jönni senkisem, - - - - - - U - U U a hó mindenkit elfed előlem, U - - - U - U U - - csak egy pontot láttam mozogni a völgyben, U - - - - - U - U U - - talán a lány volt, akit szerettem, U - U - - U - U - - de az is elmerült a hóban. U U U - U - U - U
| 13
10
6
12
12
13
15
19
6
12
15
4
9
10
10
12
10
9
|
|