Dúdolgatok magamba...
Meleg volt izzadtam,
Télfagy volt vacogtam,
Magam sose szántam
Panaszt nem nyafogtam.
Az életet tűrtem,
Sorsomat viseltem,
Nem volt a vállamon
Cifra szűr a lelkem.
Nyergeletlen fakó
Csontos lovon jártam,
Darvakat szerettem,
Pávákat utáltam.
Volt, hogy volt jó borom,
Jókedvem, dohányom,
Asszonynép sosem volt
Életem-halálom.
Kis borjút ökörnek,
Csikót paripának
Neveltem más fattyát
Magyar katonának.
Mi voltam; rongy voltam?
Vagy pántlika-másli...
Elhervad az ember,
Mint a szép muskátli.
Nyugat, 1916 / 20. szám
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!