Arcom körül hordozom a tájon, mélyen élő, ismerős - - U - - U U U - - - U - - - U - mezőkön, tejszagú rögön, gyökerek átható illatában U - - - U - U - U U U - U - - U - - s kit új egek alá vetett az embert arató sors - U - U U U - U - U - - U U - - fákban, kőben, változatlan arcokban s a szőlős dombok - - - - - U - U - - - U - - - - szelíd hajlásában önmagam most újra megtaláltam. U - - - - U - U - - - U - U - U Megtértem itt magamhoz, mégiscsak élek, megvagyok, - - U - U - - - - U - - - U - dús valóság életem, rögben fogant s mint búgó torony szárnyal - U - - - U - - - U - - - - U - - - lövész árkok és barakkok sírjában élet csúcsait U - - U - U - - - - U - - - U- jelentő síkokon s én lettem minden itt: rozsdálló, büszke vár, U - - - U - - - - - U - - - - - U - első szerelmek, szőlők ormából repdeső madárdal. - - U - - - - - - - - U - U - U Jó itt bolyongni, mély utak hűsében, fák alatt itt érzem egyedül - - U - U - U - - - - - U - - - U U U - hogy tovább mozdultam: érett gyümölcse tűzvészes nyaraknak, - U - - - U - - U - U - - - U - - halált és életet hozó csatáknak - hogy íme áll a régi táj, U - - - U - U - U - - U - U - U - U - fűzek leányos karjukat lóbázzák felém s az enyhe dombokon - - U- - - U - - - - U - U - U - U - most is mint régen egy mozdulattal vetnek és aratnak. - - - - U - - U - - - U - U - U Mégsem vagyok kisértet s öreg rögökhöz bújva: jó anyámhoz, - - U - U - - U - U - - - U - U - - csöndesen nagyot nyújtózok s napjaim kezemben tartom. - U - U - - - - - U- U - - - - Testembe élet bő erős ízei robognak és sorba csókolom, - - U - - - U - - UU U - U - - U - U - kiket elhagytam s újra megtaláltam: édes testvéreim: U U - - - - U - U - U - - - - UU a vén tájban és arcomban reszkető sok gyermek arcom. U - - U - - - - - U - - - U - U
| A
B
C
C
B
| 17
18
15
16
16
| | A
B
C
D
B
| 15
18
16
18
16
| | A
B
C
D
B
| 20
17
19
19
16
| | A
B
B
C
B
| 18
16
20
17
16
| | | |
| Alliteráció Alliteráció
|