Arcom körül hordozom a tájon, mélyen élő, ismerős
- - U - - U U U - - - U - - - U -
mezőkön, tejszagú rögön, gyökerek átható illatában
U - - - U - U - U U U - U - - U - -
s kit új egek alá vetett az embert arató sors -
U - U U U - U - U - - U U - -
fákban, kőben, változatlan arcokban s a szőlős dombok
- - - - - U - U - - - U - - - -
szelíd hajlásában önmagam most újra megtaláltam.
U - - - - U - U - - - U - U - U
Megtértem itt magamhoz, mégiscsak élek, megvagyok,
- - U - U - - - - U - - - U -
dús valóság életem, rögben fogant s mint búgó torony szárnyal
- U - - - U - - - U - - - - U - - -
lövész árkok és barakkok sírjában élet csúcsait
U - - U - U - - - - U - - - U-
jelentő síkokon s én lettem minden itt: rozsdálló, büszke vár,
U - - - U - - - - - U - - - - - U -
első szerelmek, szőlők ormából repdeső madárdal.
- - U - - - - - - - - U - U - U
Jó itt bolyongni, mély utak hűsében, fák alatt itt érzem egyedül
- - U - U - U - - - - - U - - - U U U -
hogy tovább mozdultam: érett gyümölcse tűzvészes nyaraknak,
- U - - - U - - U - U - - - U - -
halált és életet hozó csatáknak - hogy íme áll a régi táj,
U - - - U - U - U - - U - U - U - U -
fűzek leányos karjukat lóbázzák felém s az enyhe dombokon
- - U- - - U - - - - U - U - U - U -
most is mint régen egy mozdulattal vetnek és aratnak.
- - - - U - - U - - - U - U - U
Mégsem vagyok kisértet s öreg rögökhöz bújva: jó anyámhoz,
- - U - U - - U - U - - - U - U - -
csöndesen nagyot nyújtózok s napjaim kezemben tartom.
- U - U - - - - - U- U - - - -
Testembe élet bő erős ízei robognak és sorba csókolom,
- - U - - - U - - UU U - U - - U - U -
kiket elhagytam s újra megtaláltam: édes testvéreim:
U U - - - - U - U - U - - - - UU
a vén tájban és arcomban reszkető sok gyermek arcom.
U - - U - - - - - U - - - U - U
| A
B
C
C
B
| 17
18
15
16
16
| | A
B
C
D
B
| 15
18
16
18
16
| | A
B
C
D
B
| 20
17
19
19
16
| | A
B
B
C
B
| 18
16
20
17
16
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|