Halszemű, komisz fajankó-népség
- U - U - U - - - -
addig rázta öklét felénk míg
- - - U - - U - -
leszakadt az égbolt s nem találjuk egymást
U U - U - - - U - U - -
soha többé.
U U - -
De gőgicsélve dobbanó szíved s szomorú
U - U - U - U - - - U U -
esti megfutamodásod a csók elől, dagadó
- U - U U U - U U - U - U U -
vágyad a csók után s hogy először
- U U - U - U U - U
elém terültél s teletó-szemed
U - U - - U U - U U
(középen tajték-csöppecskével), bágyadt dalod
U - - - - - - - - - - U U
a tükör előtt; rakoncátlan öled mindig az enyém marad.
U U U U - U - - U U - - U U U - U -
Hadd legyek én is komisz: az évek
- U U - - U U U - -
létráján mindig a te neved kiáltom
- - - - U U U U - U- -
majd; mindig meghallod
- - - - - -
s mindig visszafordulsz.
- - - U - -
S az első nap, hogy más ölelne:
U - - - - - U - U
sikoltva eszmélsz rám s meglátod
U - U - - - - - -
hogy` fetrengek széllel takart özvegy ágyon,
- - - - - - U - - U - -
meglátod kohó-szemem rád meredni,
- - - U - U - - U - U
meghallod
- - -
vijjogva hívó szerenádom
- - U - - U U - U
és soha nem leszel a másé.
- U U - U U U - -
| 10
9
12
4
13
15
10
10
13
18
10
12
6
6
9
9
13
11
3
9
9
|
Alliteráció
|