Szerző

Aszlányi Károly

író és újságíró

1908. április 22. — 1938. december 8.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 565 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. november 30.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölte

Aszlányi Károly

Csitri-asszonynak, akit mostanában szerettem

Halszemű, komisz fajankó-népség
addig rázta öklét felénk míg
leszakadt az égbolt s nem találjuk egymást
soha többé.

De gőgicsélve dobbanó szíved s szomorú
esti megfutamodásod a csók elől, dagadó
vágyad a csók után s hogy először
elém terültél s teletó-szemed
(középen tajték-csöppecskével), bágyadt dalod
a tükör előtt; rakoncátlan öled mindig az enyém marad.
Hadd legyek én is komisz: az évek
létráján mindig a te neved kiáltom
majd; mindig meghallod
s mindig visszafordulsz.

S az első nap, hogy más ölelne:
sikoltva eszmélsz rám s meglátod
hogy' fetrengek széllel takart özvegy ágyon,
meglátod kohó-szemem rád meredni,
meghallod
vijjogva hívó szerenádom

és soha nem leszel a másé.

Nyugat, 1927/17. szám

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!