Holtakról énekel a hó
- - - - U U U -
ebben a jól megmunkált téli kertben,
- U U - - - - - U - -
holtakról, akik föld alatt
- - - U - - U -
hallgatnak figyelmesen, báránynál szelídebben.
- - - U - U - - - - U - - U
Távol fenyves hegyekbe zárt
- - - - U - U -
vén városom rezes tornyával, fordult világ ködével
- - U - U - - - - - - U - U - U
alig moccan, nem hallom itt
U - - - - - U -
élő neszét a hó örökké pengő énekében.
- - U - U - U - - - - - U - U
Sírok fölött egy oszlopon
- - U - U - U -
Krisztus görnyed anyaszült meztelen s mosolygó arccal
- - - U U U - - U - U - - - -
vigyáz lábához símuló
U - - - - - U -
nyájára jó pásztorként égető hidegben mozdulatlan.
- - U - - - - - U - U - - - U - U
Holtak derűs királya ő,
- - U - U - U -
halálba hullva csöndesen hallgat lent göndör nyája.
U - U - U - U - - - - - - - U
Magyarok, tótok, németek
U U - - - - U -
feküsznek mélyen összebújva egy nyájba, egy éjszakába.
U - - - U - U - U - - U U - U - U
Betűzöm hervadó nevük,
U - - - U - U U
évszámukat a fejvasakon s a tántorgó fejfákon.
- - U U U - U U - U - - - - - -
Haragos szelíd arcukat
U U - U - - U -
mintha gyermek volnék most is színről-színre látom.
- U - - - - - - - - - U - U
Jórészt apáim voltak ők,
- - U -- - U -
sírtak, nevettek s érthetetlen álmokért sürögtek,
- - U - - - U - U - U - U - -
kezükben fegyver s most örök
U - - - - - U -
békében hallgatják a hót s markolják az anyaföldet.
- - - - - - U - - - - U U U - U
Megférnek jó szorosan itt,
- - - - U U U -
gödör szemük egy arc sugárzó mosolyába bámul
U - U U U - U - - U U - U - -
s ha újra szép tavasz virul,
U - U - U - U U
ők szállnak szivünkbe mind füvekből és a fákból.
- - - U - U - U - - - U - -
| A
B
C
B
| 8
11
8
14
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 8
16
8
15
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 8
15
8
17
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 8
15
8
17
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 8
16
8
14
| ^ Félrím
| A
B
A
B
| 8
15
8
16
| ^ Keresztrím
| A
B
B
C
| 8
15
8
14
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|