Szerző

Tábori Piroska

költő, ifjúsági író, műfordító és szerkesztő

1892. november 20. — 1947. május 2.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 496 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. november 15.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölte

Tábori Piroska

Tudom...

Tudom, hogy fog még írni!...
Majd, ha a tavasz eljő,
Vágtatva kavarog sok sötét felhő,
A tavaszi viharok idején.
Eszébe jut... egy könny... egy dal... meg: én.
Nem levél lesz az: a vágy sóhaja!
Párját hívó dalos madár szava,
Tavasz okozta öntudatlan mámor,
Mely könyörög, hív, sóhajt - s már nem vádol.
Tudom, hogy írni fog, remegve várom.
Erről szövődik bennem minden álom,
E levéllel van a lelkem tele,
Ez a holnap csodás ígérete!
...Ott találom majd az asztalomon.
Kigyúl tőle az arcom, homlokom.
Tudom, majd minden könnyem rája hull,
S tudom, hogy visszaküldöm olvasatlanul.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!