Szerző
Endrődi Sándor

Endrődi Sándor

költő és író

1850. január 16. — 1920. november 7.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1702 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. október 27.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Endrődi Sándor

Árva madár...

Árva madár tévelyeg a magasban -
Én istenem, beh magamra maradtam!
Sivatag lett nekem ez a szép világ,
Beborulva látom minden csillagát.

Hol vagytok ti boldog álmok, víg napok?
Csüggedt lelkem romok között andalog,
Magam is rom! - Kiket egykor szerettem:
Bús árnyakként suhannak el felettem.

Vészes éjjel villám csapkod a romra -
Mintha néha még lelkem is ragyogna:
Lángba borul egy-egy emlék tüzétül,
De azután még jobban elsötétül.

Minden álom, minden emlék fáj neki
S gyászénekét összhang nélkül tördeli:
A távolból úgy hangzanak dalai,
Mintha sírna, sikoltozna valaki.

Endrődi Sándor aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!