Szerző

Havas Gyula

költő, újságíró és kritikus

1893. — 1918. szeptember 27.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 752 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. szeptember 23.

Megosztás

Címkék

Havas Gyula

Vegyétek és egyétek!

Halott katona éneke

Vegyétek és egyétek, ím a testem,
amely tiérettetek töretik.
No tudjátok meg, hát elestem!

E sorsot itt most sokan követik,
a halott, mint a csillag a nagy égen,
mely egykedvűen ragyog le nekik.

Én autót akartam - ó, nem is régen -
és szeretőmnek szép, karcsú cipőt,
ó, mennyi vágyam volt e földön nékem!

De cserbe' hagytak ím a rút idők,
már nem ragyognak nékem messze, Pesten
a messzi paloták s a messzi nők.

Vegyétek és egyétek, ím a testem,
amely tiérettetek töretik,
nyugodjatok meg: már elestem

és utamat még ezrek követik.
A szeretőnk már mosolyoghat rátok
és leányaink oldhatják öveik,

napfényben éghet gyönyörű hazátok,
a tiétek a vigasság s a vágy
s a szerelem... És tiétek az átok!

Nyugat, 1918 / 21-22. szám

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!