Csöndes csatatér a föld, sugarakat bénító halál - - U U - U - U U U - - - - U - vigyáz vén csőszként hajlokok homályos ablakából. U - - - - - U - U - U - U - - Fák csontjain öreg levél zörög s roppant győzelmi zászló - - UU U - U - U - - - - - U - - hegyormok ezüst lobogása távol. U - U U - U U - U - U Kár volt a harc, pezsgő nyarak derűje, mi elvonult, - - U - - - U - U - U U - U - kék boltok alatt szivek és lombok ujjongó muzsikája, - - U U - U U - - U - - - U U - U károgják éhes csőrrel este árnyai: a varjak és suhogva - - - - - - U - U - UU U - U - U - U hullnak halálos fellegként a tájra. - - U - - - - - U - U Rögbe szívódtak a harcosok s csak álom volt talán, - U - - U U - U - U - - - U - hogy egykor itt virultak s bátran tusáztak a téllel. U - U - U - - - - U - U U - U Elomló testüket gyümölcsös ősz takarja csöndesen U - - - U - U - U - U - U - U - hervadt szirmokkal, sápadt falevéllel. - - - - - - - U U - U A béke egyszínű világa: fehér pázsitok és lombok U - U - - - U - U U - - U U - - - remegnek nyár emlékein, kék derengés szivárog. U - - - - - U- - U - - U - - Szívünkben s hantok alatt mélyen nyugosznak a pipacsok - - - - U U - - - U - U U U U - s a halovány ajkú szőlővirágok. U U U - - - - - U - U
| A
B
B
B
| 16
15
17
11
| | A
B
C
B
| 15
17
19
11
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 15
15
16
11
| ^ Félrím
| A
B
A
B
| 17
15
16
11
| ^ Keresztrím
| | |
| Alliteráció
|