Kemény Simon

Az özvegy

Két fényes pej ló húzza az ekét,
Fakó tarló sötét bele kifordul;
Az őszi nap ezüstszin selymet ont
Oly fakó-kék és lágy a horizont
A nap tünődve épp lejtőre fordul.

Távol hegyek még daltól hangosak
Beteg párákból fátylat sző az alkony -
A sok szőllőprés vörös mustot ont;
Úgy vérzik el a nyár, a vén bolond,
Mint egy megölt, hatalmas szőke asszony.

Már jő a dér és érik a kökény,
a kopasz fákon varjak feketélnek;...
Mint jégeső: hull szememből a könny,
Elhagyott szép hitvesem: a közöny,
Jaj végem van, megint élek, remélek.