Harsányi Kálmán

A geyzir

Mikor hegyekké nőtt már a hiába
Marasztalt álmok hulló hímpora,
Holdfényből egy kis opál-pocsolya
Csillog föl lelkem porsivatagában.

Oh mindeneknél több nekem e drága
Hímporból formált kráter-amphora,
Geyzirkutam, mely mint egy csodafa,
Ezüst lombbal szökik az ég boltjára.

Mert mindig geyzir... megbúvik, apadva,
Majd ujra feltör a csillagokig.
Nézd, nézd! Hogy győzte! - s már fogyatkozik.

Egy nagy fekete kéz már letakarja,
S a hűvös holdvér befelé folyik
A mindent elnyelő porsivatagba.