Samarjay Károly

Szegény hazám

Szegény hazám!
Mit vétett nemzetünk,
Hogy ezredes küzdés után
Fölötte mostan is halál lebeg?
Hogyan lehetne az, hogy termen gyermeked
Vadul irányzana haláldöfést neked?
A szebb jövőt nem érdemiette meg
Viszálkodó népünk talán?
Mit vétett nemzetünk,
Szegény hazám?!

Szegény hazám!
Téged sok rém kisért...
Midőn Ninive városát
Enyészet fenyegette, gyermeki
Levetkezék a fényt... daróc volt testükön,
S Ninive még egyszer bukástól mentve lőn...
Nálunk a fényűzést le nem teszi
A nép... nem szánja szép honát
Selyem foszlányokért...
Szegény hazám!

Szegény hazám!
Alig hogy ébredénk,
Alig hogy néped jobb fele
Mutatta férfias küzdésiben
Mit képes tenni honszereim és tetterő,
S a végzet már talán bukást hirdetve jő...
Pedig néped csak most szeret hiven...
Ah! és most buknod kellene,
Midőn fölébredénk?
Szegény hazám!

Szegény hazám!
Elkéstünk volna már?
Avagy csak kór s leverve vagy?
Fölgyógyulandasz, fölvirulsz-e még,
Fölszáradhatnak-e az ezrek könyei,
Örömkönyűt fogunk-e még rád hinteni,
Küldend-e ránk ujabb derűt az ég,
Nagy lesz-e nemzetünk?... Avagy
Elkéstünk volna már?
Szegény hazám!