Titokzatos
Titokzatos, csodás tengerfenékre
Gyakorta vitt a gyermekképzelet...
Búvárnak lenni - igy gondoltam egykor -
Mesékbe illő boldogság lehet.
Mélységbe szállani, le a fövényre,
Hol tompán zúg a hullám-áradat,
Ahol az ágbogas polip-kar alján
Korallok testén - fájdalom fakad.
Vágyam elhalt - mint annyi - észrevétlen...
De most nagyobb, uj erőre kapott,
Hogy a bánat borongó fátyolában
Látlak, hogy nincsen vig, csak gyásznapod.
Hogy nincs vigaszszóm szived sebére,
Mert nem tudom, hogy mi ütötte rajt...
A gyermekévek vágya, im, fölébredt,
S ismerni bánatod, szivedbe bajt.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!