Tarka levelek takarója alatt
- U U U - U U - U U -
aluszik már a holt táj.
U U - - U - -
Elhagyta meleg, jó pajtása a nap,
- - U U - - - - U U -
fejénél most a hold áll,
U - - - U - -
hidegen dobja sápadt sugarát
U U - - U - - U U -
a hallgatag őszi tetőkre;
U - U U - U U - U
emlék ez a fény már, csak a régi barát
- - U U - - U U - U U -
halvány, holt tüzű tükre.
- - - U - - U
Emlékké váltott tégedet is
- - - - - - U U U
egy pillanat, drága barátom,
- - U - - U U - U
ezentúl a te fényedet is
U - - U U - U U -
csak visszaverődve ha látom,
- - U U - U U - -
csak visszaverődve deríti volt
- - U U - U U - U -
fényed jövő napjaim árnyát,
- - U - - UU - -
s csak mint az eltűnt napra a hold,
- - U - - - U U -
úgy hasonlít majd e sugár rád.
- U - - - U U - -
Pedig fiatal, borzas éveken át
U - UU - - U - U U -
életünk oly nagyon egy lett,
- U - - U U - -
a könyv mellett ülve éjeken át
U - - - - U - U U -
hányszor értük együtt a reggelt,
- U - U U - U - -
s hány együtt evett rossz ingyen ebéd
- U - U - - - U U -
avas ízét érzi ínyem még —
U U - - - U - - -
s ahogy egyet fordult a kocsikerék,
U U U - - - U U U U -
be régvolt lett ez a nemrég.
U - - - U U - -
S be rég volt az is, mikor szabadon
U - - U - U - U U -
tág mellel jártuk a várost...
- - - - U U - -
Kerítéseken és házfalakon
U - - U U - - U U U
a vak gyűlölet kiabál most.
U - - U - UU - -
És mind magasabb a sok kerítés
- - U U - U - U - -
és mind komorabb a házfal,
- - U U - U - U
úgy csattan a hang már, mint az ütés
- - U U - - - U U -
és eltölt keserű lázzal.
- - - U U - - U
A szivekre fekvő mázsás levegő
U U - U - - - - U U -
kergetett téged el innét,
- U - - U U - -
a láncokkal terhes, földreverő,
U - - - - - - U U -
fojtogató kezű ínség.
- U U - U - - -
Kegyetlen ujjak szorítása közül
U - U - - U - - U U -
kinzott mag, ahogy kipattan,
- - U U - U - U
a baljós homályból, mely ránk nehezül,
U - - U - - - - U U U
úgy szállsz te most szökve, riadtan.
- - U - - U U- U
De boldogan is, mert ott, hova mégy,
U - U U - - - U U -
van még szárnya a szónak,
- - - U U - -
s az igazságnak van szava még,
U U U - - - U U -
nem fojtja a markos erőszak;
- - U U - U U - U
ott, ha az önkény ökle tolul,
- U U - - - U U -
mellet feszit a szabadság,
- - U U U U - -
s nem vész el, mint itt, gyámoltalanul,
- - - - - - - U U U
akár a sárba szakadt ág...
U - U - U U - -
Jó legyen utad. Röpítve vigyen
- U U U - U - U U -
vonatod arra felé, hol
U U U - U U - U
az értelem áll még, mit irigyen
U - U U - - U U U -
lesve kerülget a téboly.
- U U - U U - U
És vidd batyúid közt, vidd a hitet,
- - U -- - - U U U
a sújtott ittmaradókét,
U - - - U U - -
hogy a szennyes árban az a tiszta sziget
U U - U - U U U - U U -
marad győztes, példaadó kép.
U - - - - UU - -
| A
B
A
B
C
D
C
D
| 11
7
11
7
10
9
12
7
| | A
B
A
B
C
D
E
D
| 9
9
9
9
10
9
9
9
| | A
B
A
B
C
D
C
C
| 11
8
10
9
10
11
11
8
| | A
B
A
B
C
D
C
D
| 10
8
10
9
10
8
10
8
| | A
B
A
B
C
D
C
D
| 11
8
10
8
11
8
11
9
| | A
B
A
B
C
D
C
D
| 10
7
9
9
9
8
10
8
| | A
B
A
B
A
C
A
C
| 10
8
10
8
10
8
12
9
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|