Tarka levelek takarója alatt - U U U - U U - U U - aluszik már a holt táj. U U - - U - - Elhagyta meleg, jó pajtása a nap, - - U U - - - - U U - fejénél most a hold áll, U - - - U - - hidegen dobja sápadt sugarát U U - - U - - U U - a hallgatag őszi tetőkre; U - U U - U U - U emlék ez a fény már, csak a régi barát - - U U - - U U - U U - halvány, holt tüzű tükre. - - - U - - U Emlékké váltott tégedet is - - - - - - U U U egy pillanat, drága barátom, - - U - - U U - U ezentúl a te fényedet is U - - U U - U U - csak visszaverődve ha látom, - - U U - U U - - csak visszaverődve deríti volt - - U U - U U - U - fényed jövő napjaim árnyát, - - U - - UU - - s csak mint az eltűnt napra a hold, - - U - - - U U - úgy hasonlít majd e sugár rád. - U - - - U U - - Pedig fiatal, borzas éveken át U - UU - - U - U U - életünk oly nagyon egy lett, - U - - U U - - a könyv mellett ülve éjeken át U - - - - U - U U - hányszor értük együtt a reggelt, - U - U U - U - - s hány együtt evett rossz ingyen ebéd - U - U - - - U U - avas ízét érzi ínyem még — U U - - - U - - - s ahogy egyet fordult a kocsikerék, U U U - - - U U U U - be régvolt lett ez a nemrég. U - - - U U - - S be rég volt az is, mikor szabadon U - - U - U - U U - tág mellel jártuk a várost... - - - - U U - - Kerítéseken és házfalakon U - - U U - - U U U a vak gyűlölet kiabál most. U - - U - UU - - És mind magasabb a sok kerítés - - U U - U - U - - és mind komorabb a házfal, - - U U - U - U úgy csattan a hang már, mint az ütés - - U U - - - U U - és eltölt keserű lázzal. - - - U U - - U A szivekre fekvő mázsás levegő U U - U - - - - U U - kergetett téged el innét, - U - - U U - - a láncokkal terhes, földreverő, U - - - - - - U U - fojtogató kezű ínség. - U U - U - - - Kegyetlen ujjak szorítása közül U - U - - U - - U U - kinzott mag, ahogy kipattan, - - U U - U - U a baljós homályból, mely ránk nehezül, U - - U - - - - U U U úgy szállsz te most szökve, riadtan. - - U - - U U- U De boldogan is, mert ott, hova mégy, U - U U - - - U U - van még szárnya a szónak, - - - U U - - s az igazságnak van szava még, U U U - - - U U - nem fojtja a markos erőszak; - - U U - U U - U ott, ha az önkény ökle tolul, - U U - - - U U - mellet feszit a szabadság, - - U U U U - - s nem vész el, mint itt, gyámoltalanul, - - - - - - - U U U akár a sárba szakadt ág... U - U - U U - - Jó legyen utad. Röpítve vigyen - U U U - U - U U - vonatod arra felé, hol U U U - U U - U az értelem áll még, mit irigyen U - U U - - U U U - lesve kerülget a téboly. - U U - U U - U És vidd batyúid közt, vidd a hitet, - - U -- - - U U U a sújtott ittmaradókét, U - - - U U - - hogy a szennyes árban az a tiszta sziget U U - U - U U U - U U - marad győztes, példaadó kép. U - - - - UU - -
| A
B
A
B
C
D
C
D
| 11
7
11
7
10
9
12
7
| | A
B
A
B
C
D
E
D
| 9
9
9
9
10
9
9
9
| | A
B
A
B
C
D
C
C
| 11
8
10
9
10
11
11
8
| | A
B
A
B
C
D
C
D
| 10
8
10
9
10
8
10
8
| | A
B
A
B
C
D
C
D
| 11
8
10
8
11
8
11
9
| | A
B
A
B
C
D
C
D
| 10
7
9
9
9
8
10
8
| | A
B
A
B
A
C
A
C
| 10
8
10
8
10
8
12
9
| | | |
| Alliteráció Alliteráció Alliteráció
|