Az én kis falúmba
Az én kis falúmba
Mikor haza megyek,
Ismét gyerek vagyok,
Az egykori gyerek:
A kertet, a mezőt
Boldogan bejárom
S úgy örülök minden
Haszontalanságon!
Minden búbánatot
Elfelejtek én ott,
Eszembe jutnak a
Régi, szép játékok,
S addig álmodozom:
Szinte kedvem támad
Elévenni megint
A nádparipámat.
Pedig elgondolva
Jól a magam sorsát:
Az az öröm mind beh
Hiábavalóság!
Felém akármennyi
Édes emlék ragyog:
Inkább sírnom kéne,
Mikor otthon vagyok!
Ezt a szép világot
Akárhogy is nézze:
Nincs oka már annak
Az örvendezésre,
Kinek, valahányszor
Ifjú akar lenni,
Mindig haza kell a
Falujába menni!
1912.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!