Hiába küldtelek, hiába mentél, U- U - U - U- U - - el nem kerüllek, szűkek a falak. - - U - - - U U U U Én találkozom néha asszonyokkal, - U - U - - U - U - U Akik hozzád hasonlítanak. U - - - U - - U U És tudom már, hogy többen vagytok. - U - - - - - - U Dacos közönnyel mentek el mellettem U - U - - - U - - - - S ha én elétek állok hirtelen, U - U - U - - - U - Hogy döbbenve megismerjük egymást, - - - U U - - U - - Ti végigmértek gúnyos-hidegen. U - - - - - - U U - De azért szomorúak vagytok. U U - U U -- - U Vagytok testvérek? Vagy talán egy - - - - - - U - - Rejtett királynő udvarhölgyei? - - U - - - - - UU Küldött utánnam, lobbanó lidércek, - - U - - - U - U - U Az életködben megtéveszteni? - U - - - - - - - U U De végül hozzája vezettek? U - - - - U U - U Szerelmem örökegy s ti jöttök mentek, U - U U U - U - - - U Egy messzi fényt ver rám a szemetek; - - U - - - U U U U Egy messzi fény fáj, hogyha rámtaláltok, - - U - - - U - U - U A csókomat halványan tűritek U - U - - - - - U - S egymásra emlékeztek titkon. - - U - - - - - U
| 11
10
11
9
9
11
10
10
10
9
9
10
11
10
9
11
10
11
10
9
| Alliteráció Alliteráció Alliteráció
|