Szerző

Bárd Miklós

eredeti nevén Kozma Ferenc, költő

1857. február 26. — 1937. május 4.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 50 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. július 19.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Bárd Miklós

Ráemlékezés

Tavasz... lobogó alkony... tüzszilánkok.
Az Isten papja konferenciázott.
Sok a nehéz bűn - szűk a templom öble,
Komoran jönnek a töredelemre;
Szorongnak, várnak, szót sem ejtenek,
A tar fejeken csillárfény remeg,
A bűnbánó egy szálig férfi férfi.
És fölcsendül a hang, mely mint az égi
Zengő szeráf-hang, örömmel teli:
"Óh bűnösök - Isten szerettei
Készüljetek a boldog nagy örömre!"
Szárnyal a szó, s én elámult gyönyörbe
Nézek a fényben sugárzó alakra.
Mintha az Úr fehér postagalambja
Szállt vón' alá a katedrára,
Egy égi üzenettel a nyakába'
Azokhoz, akik kegyelemre leltek,
Beszél - örömre gyulladnak a lelkek,
Ez ember itt az élő üzenet. -
Alig lélegzik a gyülekezet,
De egy bűnös, a negyedik a padba'
Nehéz fejét gyerekként odahajtva
Halkan juhádzik, boldogan zokog.
Kívül az élet, amint elrobog,
Halkít a közel utca fordulásig...
Az Isten papja konferenciázik.

1927.

Bárd Miklós aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom