A szélhez

Erdők hüs vonalán alszik a március.
Távol a könnyű világ, füstöl a százszavú
szél és a csipogó táj féle száll puha
szárnyakon, ábránd kergeti,

mint a szerelmest, ó szél kerekedj el a
sóhajainkkal. A bús, tártölü ég szeret,
s vár mese árnyaival, s rádborul
édesen rejteni mindent fátyola.