Úton
És elmegyek majd. Olyan csöndben, halkan,
Ahogy éltem. A tavaszi viharban
Megpattanó húr, amely egyre rengett
S dalos lelkében őrizte a csendet.
És elmegyek majd. Hogy kinek se fájjon,
Ahogy éltem. Nem is lesz elmúlásom.
Hisz olyan régen útban már a lelkem
S az életköntöst oly rég levetettem.
És úgy megyek majd, ahogy el kell menni,
Hogy ne sirasson, vágyjon vissza senki.
Halk pendülés, utolsó dal - és vége.
Egy lélek elköltözött a mesébe.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!