És elmegyek majd. Olyan csöndben, halkan,
- - U - - U - - - - U
Ahogy éltem. A tavaszi viharban
U U - U U U U U U - -
Megpattanó húr, amely egyre rengett
- - U - - U U - U - -
S dalos lelkében őrizte a csendet.
U - - - U - - U U - U
És elmegyek majd. Hogy kinek se fájjon,
- - U - - - U - U - U
Ahogy éltem. Nem is lesz elmúlásom.
U U - - U - U - - - -
Hisz olyan régen útban már a lelkem
U U - - U - - - U - -
S az életköntöst oly rég levetettem.
U - - - - - - U U - U
És úgy megyek majd, ahogy el kell menni,
- - U - - U U - - - U
Hogy ne sirasson, vágyjon vissza senki.
- U U - - - - - U - U
Halk pendülés, utolsó dal - és vége.
- - U - U - - U - - U
Egy lélek elköltözött a mesébe.
- - U - - U - U U - U
| A
A
B
B
| 11
11
11
11
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 11
11
11
11
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 11
11
11
11
| ^ Páros rím
| | |
|
Alliteráció
|