A gyár előtt
Alig virrad, a szürke, rongyos tábor
Ott áll már megszokott helyén
És meg nem válik a gyár kapujától,
Míg veszve nincs minden remény.
Hideg a tél, hótól fehér -
És nincs kenyér!... És nincs kenyér!...
A szennyes gyárfalak rájuk merednek
Büszkén, komoran, hidegen;
És mintha mondanák az embereknek
Haraggal, búsan, ridegen:
"Gyávák vagytok, íme, a bér -
Nincsen kenyér!... Nincsen kenyér!"...
"Mit ér az erő izmos karotokban,
Ha nincs bennetek akarat?!
Ha gyáva szívvel, bambán, elhagyottan
Viselitek a láncokat?!
Ha nem mozdul, pezsdül a vér -
Nincsen kenyér!... Nincsen kenyér!"...
"Szeretnétek bejönni, az igába
Hajtani újra nyakatok;
Pénzt gyűjteni, mint egykor, garmadába,
Mikor szántottak rajtatok!
S mit kaptatok a kincsekér'?
Nincsen kenyér!... Nincsen kenyér!"...
"Maradjatok csak künn és ha az észnek
Szavára nem hallgattatok,
Majd megtanít az inség, hogy a létnek
Alapja nemcsak a dolog:
Az összetartás többet ér -
És lesz kenyér!... És lesz kenyér!"...
Az éhes had a fal szavát nem érti,
Tompult aggyal csudákra vár;
Az ész tanácsa elől félve tér ki,
Koldusként házról-házra jár.
Rimánkodik és esdve kér -
Mert nincs kenyér!... Mert nincs kenyér!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!