Mégis legjobb, ha egyedűl vagyok, igy éji órán
- - - - U U U - U U U - U - -
kószálni, várni, tán leszáll valami égi jó rám.
- - U - U - U - U U U - U - -
Talán derűl a néma uccák síri árvasága,
U - U - U - U - - - U - U - U
vagy meghasad a bús föld és pihenni zár magába,
- - U U U - - - U - U - U - U
vagy felragyog az égen ama csillag, mely vezérel,
- - U U U - U U U - - - U - -
vagy felszakad szivemből a dal, amely az égig ér fel,
- - U - U - - U U U U U - U - U
vagy megnyílik az út, mely messze fut, a boldogsághoz,
- - - U U - - - U U U - - - -
vagy felhangzik a boldog íge, mely feloldozást hoz,
- - - U U - U - U - U - U - U
hogy zengjen már örökkön és utam vezesse végig...
- - - - U - U - U - U - U - -
Ha felkiálthatnám, hej, fájdalmam a messze égig!
U - U- - - - - - U U - U - U
| A
A
| 15
15
| ^ Bokorrím
| A
A
| 15
15
| ^ Bokorrím
| A
A
| 15
16
| ^ Bokorrím
| A
A
| 15
15
| ^ Bokorrím
| A
A
| 15
15
| ^ Bokorrím
| | |
|
Alliteráció
|