Aratás
Fekete földünket szántja a népünk,
Aranyos kévét arat a karja,
Mire a kalász a földet takarja,
Színaranyától csillog a képünk.
Honnan az új fény, honnan az új hang,
Honnan a csendülő, zengő új ének?
Honnan az új harc, honnan az új hit?
Tetőled földem, tetőled Émek.
Nahalal, 1940.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!