Szerző
Bárd Miklós

Bárd Miklós

születési nevén Kozma Ferenc, költő

1857. február 26. — 1937. május 4.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 788 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. május 21.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Bárd Miklós

Kitavaszodás

Mind elmult, mi az életben gyönyör,
Hiába minden - az arany vödör
Már nem merül meg... Ki s be járnak
Hajlékomban a siket árnyak;
Mig fönn a nap, megülnek veszteg,
Ha száll az alkony, vitát kezdnek,
Beszélnek - szavuk lehangol, gyötör:
"Kopár öregség - ásító gödör"...

Pedig bolond az ilyen bús vitázás,
Künn sosem volt még szebb a favirágzás,
Ily illatos a szellők lebbenése,
Ily mámorító zsongás fönn a légbe'.
Ki a szabadba elaggott poéta!
Megbuggyan itt, mi bedugult, a véna,
Itt fényben úszom, kígyóként levedlem
Ami elaggott, idejemult bennem.

És nevetem az alkonyi vitákat; -
Az ifjú fák már teljes díszben állnak,
S mintha felém új életet fuvalna,
Az öreg törzsek virágzó sugalma.
Nagy életöröm buzog föl szívemben,
Az arany vödröt mélyen megmerítem,
Bele újjongok a zsongó tavaszba -
Ma, hetvenhetedszer kitavaszodva.

Budapest, 1934.

Bárd Miklós aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!