Szerző

Béky Zoltán

költő és újságíró

1901. — 1937.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 33 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. május 20.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Béky Zoltán

Magammal

Megállj, mi lesz tovább... a szám sebesre martam
Míg csillagokba csaltam a szivem ostobán,
Gond volt a gondolat, de mégis ugy akartam
És kacagott az ajkam a vérem ostorán.

Nevettem és a lány remegve hozta testét,
Ma már hiába lesnéd szemem, szivem, karom.
Az ucca ráüzent s a pesti csókos esték,
Dalolgat, ajka festék, a szive unalom.

Akartam, ó-mesék vig szivü szőke prince
Akart csak igy, ha kincse a kék hegyekre várta,
De minden ut kevés a csillagos gerincre,
Haszontalan, ha int le, halált vetett a kártya.

Elég, feküdni jó, ki lenne itt merészebb,
Az istenek se néznek, feküdj le, nincs erőd,
Mindenki józan itt, miért lennél te részeg?
Holnapra jönnek érted a csöndes temetők.

Nyugat, 1924 / 1. szám

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom