Új mese született izgatott agyamban,
- U U U U - - U - U - -
Leírjam? Ne írjam? - töprengek magamban.
U- - U - - - - - U - -
Talán jobb is volna társaihoz tenni
U - - - - U - UU - - U
S a nagy semmiségbe magammal elvinni.
U - - U - U U - U - - U
De így fáradt lelkem nem jut oázisra,
U - - - - - - U U- - U
A bizonytalanság mégjobban kínozna.
U U - U - - - - - - - U
A munka erőt ad. Addig élni vágyom,
U - U U - U - U - U - -
Míg a hazám sorsát eldőlni nem látom.
- U U - - - - - U - - U
Ez a mese tehát lelkem orvossága,
U U U U U - - U - - - U
Megjelzett időig életemet nyújtja.
- - - U -U - U U - - U
Akkor aztán szivem törjél darabokra,
- U - - U - - - U U - U
Teljesült reménnyel szálljak le a sírba.
- U - U - - - - U U - U
Mert én az örömtől akarok meghalni,
- - U U - - U U - - - U
Mit a sok kín után nem fogok elbírni.
U U - - U - - U U - - U
De ha ily szép halál nem jutna számomra,
U U - - U - - - U - - U
Átokkal, szitokkal szállok a pokolra.
- - - U - - - U U U - U
| A
A
B
B
C
D
E
E
F
G
D
C
H
I
D
D
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
| | | |
|
Alliteráció
|