Szerző

Vértesy Gyula

író, újságíró, tanfelügyelő

1867. szeptember 22. — 1925. június 10.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 834 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. április 19.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Vértesy Gyula

Vers a versről

A verseket át is kell élni.
Szenvedni kell érteik sokat.
Könnyekkel kell végigöntözni
az összecsengő sorokat.

A boldogság, az néma jószág.
A boldog költő hangtalan.
Akkor beszél a költő lelke
mikor halottja, gyásza van.

S ki, meg nem halt halottat gyászol
Ki, át nem sírt gyászról dalol:
az hazudik magának, másnak -
és részvétet gyáván rabul.

És a közönség? Tudja isten
a hazugságot érzi-e?
A komédiást s igaz költőt
nem egy mértékkel méri-e?

Jobb is talán s szebb is talán, ha
csak átéljük a verseket
s piacra nem visszük, csak egynek
mutatjuk meg a sebeket...
Lásd, én nem írok, csak neked...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!