Kőteknőjéban fütyülve gyúr a sors, rendjén elvégzi dolgát, - - - - - U - U - U - - - - - U - - kemény tenyerén sikoltozunk, egymásba omlunk, tapadunk U - U U - U - U - - - U - - U U - s nem tudjuk honnét jöttünk, milyen tájak ringattak, hegyek - - - - - - - U - - - - - - U - lankái vagy üres mezők s milyen volt arcunk régen: - -U U U - U - U - - - - - - pufók, aszott, piros vagy halovány? U - U - U - - U U - Mégis egy földet ettünk s egy égből ittuk csöppjeit - U - - U - - U - - - - - UU a duzzasztó vizeknek, egy szél nyerített, egy vihar bőgését U - - - U - U - - U - - - U - - - - hallgattuk összebújva parazsas pipaccsal, kalászaink között - - U - U - U U U - U - - U - U- U - árván bújdosó búzavirággal és mindenütt egy jaj volt utolsó - - - U - - U U - U - - U - - - - U - - hullásunk síró gyökerünk fölé. - - - - - U U - U - És aztán hajrá! örvénylő vasak koptattak, zümmögő hengerek - - - - - - - - U - - - - - U - - U U irtózatos búgásban meztelen vadul rángattak erre-arra, - - U - - - - - U - U - - - U - U - U zsákokba varrtak, morzsoltak, tiportak, összetörtek - - U - - - - - U - U - U - - s lettünk új por, embert tápláló fehér húmusz, melyben - - - U - - - - - U - - - - - minden külön ízünk egy ízbe hullt. - - U U - - U - U - S most gyúr, dagaszt a sors, kőteknőjébe fütyülve mártja öklét, - - U - U - - - - - U U - U - U - - kemény tenyerén sikoltozunk, egymásba omlunk, tapadunk, U - U U - U - U - - - U - - U U - együtt növünk magosba, odvas kemencék izzó szája vár U - U - U - U - - U - - - - - U - s morzsolva, zúzva és tisztán kiégve így lesz belőlünk - - U - U - - - U- U - - U - - ízes kenyér világ dús asztalán. - - U - U - - - U -
| 18
17
16
15
10
15
18
19
20
10
19
19
15
15
10
18
17
17
16
10
|
|