A vak fiú dala
Szemem lezárt, nehéz
függönyei mögött
minden biztos egész
sikoltva széttörött.
Jaj milyen karikás,
lobogó csillagot
látok, és mily hibás
halovány-kék napot?
Hideg melódiát
érzek villogni én
a fekete világ
könyörtelen egén.
Torz, tömény dallamok,
tömör, kemény zene,
és rámnéz rég halott
apám fáradt szeme.
Nehéz tekintetét
a szivem érleli,
hallom, mint a zenét
s vörössel béleli
kormos világomat,
s a halál berkeit,
a puha halmokat
elérni ő segit.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!