A havas mezőn valaki jár.
U U - U - U U U -
Hangtalanul hangzik a lépte.
- U U - - U U - U
Vajjon ki lehet?
- - U U U
Öröm, bánat, avagy a halál?
U - - U U U U U -
Kis hóvirág fagyos föld felett,
- - U - U - - U -
A néma vándor mind letépte.
U - U - - - U - U
S amerre lép:
U - U -
Rút sárba fúl a kikelet.
- - U - U U U -
Suhan sorsunk titkos árnyakép,
U - - - - U - U -
Fázva szürkén, senki se látja.
- U - - - U U - U
Szeme villi-láng, köd a teste...
U U - U - U U - U
S én mégis látom.
- - - - U
Fehérszirmos február este
U - - - - U- - U
Felkeresem; az éjszakába`
- U U U U - U - -
Pislog a hold: öreg barátom.
- U U - U - U - U
A vándor jő, megáll, köszöntöm.
U - - - U - U - U
Kinálom neki fájó lelkem,
U - - U U - - - U
A dalt, a hírt, mit harcban nyertem,
U - U - - - - - -
Szivem vérét elébe öntöm.
U - - - U - U - U
Ez se, az se, nem kell az alku;
- U - U - - U - U
Tagjaimban gyúl jeges harag.
- U- - - U - U -
Lehűt az éj, a csókos ajkú.
U - U - U - U - -
Megy a vándor s messziről kacag.
U U - - - U - U U
A havas mezőn valaki jár,
U U - U - U U U -
Láthatatlan - s én mégis látom.
- U - - - - - - -
Megismerem, csatára várom,
U - U - U - U - U
Akárki: gyász, árulás, halál...
U - U - - U - U -
Melengetem kis hóvirágom,
U - U - - - U - -
Mert a fagyos, véres föld felett
- U U - - - - U -
Hóvirágokból fakad kikelet.
- U - - - U - U U U
| 9
9
5
9
9
9
4
8
9
9
9
5
9
10
9
9
9
9
9
9
9
9
9
9
9
9
9
9
9
10
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|