A havas mezőn valaki jár. U U - U - U U U - Hangtalanul hangzik a lépte. - U U - - U U - U Vajjon ki lehet? - - U U U Öröm, bánat, avagy a halál? U - - U U U U U - Kis hóvirág fagyos föld felett, - - U - U - - U - A néma vándor mind letépte. U - U - - - U - U S amerre lép: U - U - Rút sárba fúl a kikelet. - - U - U U U - Suhan sorsunk titkos árnyakép, U - - - - U - U - Fázva szürkén, senki se látja. - U - - - U U - U Szeme villi-láng, köd a teste... U U - U - U U - U S én mégis látom. - - - - U Fehérszirmos február este U - - - - U- - U Felkeresem; az éjszakába` - U U U U - U - - Pislog a hold: öreg barátom. - U U - U - U - U A vándor jő, megáll, köszöntöm. U - - - U - U - U Kinálom neki fájó lelkem, U - - U U - - - U A dalt, a hírt, mit harcban nyertem, U - U - - - - - - Szivem vérét elébe öntöm. U - - - U - U - U Ez se, az se, nem kell az alku; - U - U - - U - U Tagjaimban gyúl jeges harag. - U- - - U - U - Lehűt az éj, a csókos ajkú. U - U - U - U - - Megy a vándor s messziről kacag. U U - - - U - U U A havas mezőn valaki jár, U U - U - U U U - Láthatatlan - s én mégis látom. - U - - - - - - - Megismerem, csatára várom, U - U - U - U - U Akárki: gyász, árulás, halál... U - U - - U - U - Melengetem kis hóvirágom, U - U - - - U - - Mert a fagyos, véres föld felett - U U - - - - U - Hóvirágokból fakad kikelet. - U - - - U - U U U
| 9
9
5
9
9
9
4
8
9
9
9
5
9
10
9
9
9
9
9
9
9
9
9
9
9
9
9
9
9
10
| Alliteráció Alliteráció Alliteráció Alliteráció Alliteráció Alliteráció
|