Szerző

Jászay-Horváth Elemér

költő

1888. december 24. — 1933. április 10.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 90 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. március 12.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Jászay-Horváth Elemér

Beszélgetés

Megállitottam valakit:
- Jó ember, mondd, tavasz van odakint?
Még biborak a kelő hajnalok?
Vannak virágos fák, vidám dalok?
S az asszonyok szeretnek még vajon?
Mert valaha szerettek -, legalább
Úgy olvastam könyvekbe' valahol.
Mert én halott vagyok, s nem mehetek tovább;
És a halál párnája lágy.

- Jó ember, nézd, engem megölt a vágy;
Álmokkal színesült bús életem:
Beszélj most a valóságról nekem.
Beszélj a csókról éjszakás csatán,
Szép asszonyoknak formás melliről,
Hadd éljek én is élők hallatán!
Mert én halott vagyok s nem tudok semmiről;
De kivánom az életet.

Ő rám nézett, és halkan így felelt:
- Igen, tavasz van és virág nyilik,
S az ember él a bölcsőtől sirig.
Mellek feszülnek bibor hajnalon,
Vidám dalok, vidám csókok zenélnek,
És szomorúbbak, mint a fájdalom.
S ki mit se tud: szerencsés. S boldogok, kik nem élnek.

Nyugat, 1910/22. szám

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom