Ősz előtt
Már csak a holdfény ég felettem:
A napsugarat réges-régen
Elsirattam és elfeledtem.
Tovatűnsz Te is: az emléked
Aranyágon fekete rózsa,
S a szirma lehull, tovaszéled.
Egy dal maradt csak meg Belőled,
Ezt neked adom: legyen mintád,
Hogy az álmokat továbbszőjjed.
A bánatomnak mély az árka.
S a multunk úgy ég benne, mint egy
Szomorú szentjánosbogárka.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!