Alszik a vár, elhagyatott. Kong a terem, fojt a magány.
- U U - - U U - - U U - - U U -
Porbelepett ó-aranyos oszlopi közt lóg a falán
- U U - - U U U - U U - - U U -
Sok fekete, ódon, öreg hősi vezér, ősi alak
- U U U - U U - - U U - - U U -
Képe s a vár elhagyatott. Állnak az ősz, néma falak.
- U U - - U U - - U U - - U U U
Kincs, arany és drága ezüst. Szellemeké mind e halom
- U U - - U U - - U U - - U U U
(Szívem e vár.) s alvad a bor, ízzik a Vágy ravatalon.
- U U - - U U U - U U - U U U -
Mennyezetes, szép nyoszolya, rajt` a selyem csókra terül.
- U U - - U U U - U U - - U U U
Őrzi merev isteni nő, friss mosolya is merevül.
- U U U - U U - - U U U - U U U
Nesztelenűl dús, puha, lágy szőnyegek is fekszenek ott,
- U U - - U U - - U U - - U U -
Mint a mezőn elfeledett, hóbefedett, árva halott.
- U U - - U U - - U U - - U U -
Udvaron egy mélyvizü kút, rátüz a Nap, habja vakít
- U U - - U U - - U U - - U U -
S alszik a vár, elhagyatott, mint a halott. Vár valakit.
- U U - - U U - - U U - - U U U
| A
A
B
B
| 16
16
16
16
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 16
16
17
16
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 16
16
16
16
| ^ Páros rím
| | |
|
Alliteráció
|