Szerző
Kemény Simon

Kemény Simon

költő, író, újságíró és szerkesztő

1882. augusztus 19. — 1945. január 27.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 940 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. március 2.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kemény Simon

Háromsorok

Úgy szeretem az asszonyt és a lányt,
Ha karcsu, könnyü és nyulánk,
Szeméből nem csapkod a láng.

Ha sovány, sima keze hosszukás,
Ha alt hangja a szivbe ás,
És reggel más, és este más.

Ha festett arca, mint márvány: fehér,
Ha ajkain karmin a vér
S ha szemöldjének ive szén.

Ha a haja puha, barna selyem,
S e haj rozsdás egy-két helyen.
A foga nagy, fehér legyen.

Ha a sima halántékok felett
Kis fürge gyikok kéklenek:
Gyorsverésű vékony erek.

Az ajk fölött szépek a lágy pihék.
A szemben csak a lila szép.
Telt karcsúság: legszebb nyakék.

S ha úgy nyujtja szerelmét és magát
A kínok csészéjében át:
Mint langyra hült fanyar teát.

Nyugat, 1910 / 3. szám

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!