Kaffka Margit Jóslatok című versének elemzése

RitmusképletSzótag
Ős Kaldeának három szent öregje
-   -  U- -   - -    -   U -  U
Ama kicsiny jászol körül megáll.
U U  U  -    -  -   U -   U -   
És szól az első kegyes ámulattal:
-    -  U  -  -  U  U  - U -  U    
"Hozsánna néked, újszülött király!
  U  -  U  - U   -   U -    U -   
A régi jósigék betelve nálad,
U  - U  - U -   U -  U  - U  
És mérhetetlen a te dicsőséged!
-   -  U -  U  U  U  U  - - -   
Fénylő arannyal, Izráelnek fénye,
 -   - U -   U   -  --  -   -  U  
Szegény, agg szolgád hadd szolgáljon néked!"
  U -    -     -  -   -     -  -  -   - -    
S a halvány asszony halkan kérdezi:
  U  -  -   -   -    -  -   -  U U   
Honnan való vagy, nyájas idegen?
 -  -   U -  -      - U  U U U   
"A szavad ékes, föl nem érem ésszel,
 U   U U  - -    -   U  - U  -   -   
De, - nem tudom, - úgy elszorul szívem!"
 U     -   U U     -   -   U -    - U    

 
És szól az ifjabb: "Hadd köszöntlek én is,
-    -  U  -  -      -    U  -   U  -  -   
Próféták lelke, igéret fia!
  - - -   -  U  U - -   UU  
Te vagy szava a pusztán kiáltónak,
 U  -     U U U  -   -   U-  - U  
És Téged hallván, megtér Sodoma.
-   - -   -   -    -  -   U U U 
A te neved elterjed Alajonban,
U  U  U U  -  -  U  U U -  -   
Mint illatozó nárduskenetek,
 -   -  U U -  -  -  U U -   
Szűzek követnek liliomos mezőkre
  - -   U -  -   U UU -   U -  U 
Téged. Ah, e tömjén illik neked!"
 - U   U   U  -  -  -  -   U U    

  
Felel az asszony: "Ifjú bölcs, bizonnyal
 U U  U  -   U     -  -  -      U -   -  
Jól ismered te mind, mi írva van,
 -  -  U -   U  -     U -  U  -   
De - kis szegényem itt e durva gyolcsban -
 U    -    U -  U  -   U  -  U   -    -    
Tán álmodom. Nem értelek, uram!"
 -  -  U -    U  -  U U   U U    

 
A harmadiknak olyan bús az arca
U  -  U -  U  U  -   -  U  -  U 
S oly hosszan nézi Mária fiát,
  -    -   -   - U  - UU  U-  
És szól: "Asszony! Míg az idő betelnék,
-    -    -   -     -  U  U -  U -  -  
A te szived is hét tőr járja át.
U  U   U U  -   -   -   -  U -  
Akit te szültél, gyötrelemre szülted,
U -   U   -  -     -  U -  U   -  -   
Mert szólni fog, és nem lesz, aki értse;
 -     -  U  U   -   -   U    U U -   U  
Szeretni fog és száz ocsmány szitokkal
  U -  U  U  -    -  -   -     U -  U 
Epét meg myrrhát nyujtanak feléje."
U -   -       -    -  U -   U - U  
Az asszony felriad. Reszketve, sírva
U  -   -    -  U-    -   -  U   -  U 
Keblére vonja szunnyadó fiát,
 -  - U  -  U   -   U -  U-  
És könyörög: "Óh, szörnyű a beszéded!
-   U  U U    -     -   - U  U  - U  
Én értelek! Uram, ne mondd tovább!"
-  -  U U   U -    U  -     U -    
 11

10

11

10

11

11

11

11

10

10

11

10



11

10

11

10

11

10

12

10



11

10

11

10



11

10

11

10

11

11

11

10

11

10

11

10























Alliteráció