Édes semmittevés. Hő nyári délután.
- - - - U - - - U - U -
Lankadtan lógó lombok.
- - - - - - -
Fakó lepkék, bolondok.
U - - - U - -
Nyujtózkodás az élet békessége után.
- - U - U - - - - - U U -
Régi verseket mondok.
- U - U - - -
Fekszem a fű között jóízűen, bután.
- U U - U - -- -- U -
Nem ámúl most szemem szívdöbbentő csudán,
U - - - U - - - - - U -
Nem bántanak a gondok.
- - U U U - U
Pedig szép életünk oly gyorsan elfut ám
U - - - U - - - U - U -
És nemsokára tán halotti ágyat bontok
- - U - U - U - U - - - U
Egy őszi délután.
U - U - U -
Keserves könnyet ontok
U - - - U - -
S elküldöm vágyamat, a végsőt és bolondot
- - - - U U U - - - U - -
Tűnő asszonyszemély, tűnő élet után.
- - - - U - - - - U U -
| A
B
B
A
| 12
7
7
13
| ^ Ölelkező rím
| A
B
B
A
| 7
12
12
7
| ^ Ölelkező rím
| A
B
A
| 12
13
6
| | A
A
B
| 7
13
12
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|