Szerző
Benedek Elek

Benedek Elek

író, újságíró és költő

1859. szeptember 30. — 1929. augusztus 17.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 41 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. február 15.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Benedek Elek

Amikor a tavasz

Amikor a tavasz meleg nyárba hajlik,
Nincs boldogabb ember kerek földön nálam.
Kertemben madárdal s gyermeklárma hallik,
Csakúgy fürdik lelkem s nagy boldogságban.

Mire mindég vágytam, íme, azt elértem:
Van szép lombos kertem s kis unokák benne;
Ülök a fák között a nagy karosszékben,
Nem bánt az öregség, vagyok jókedvembe.

Mit mondok: öregség! Messze van az tőlem,
Versenyt futok én még mind az unokákkal.
Hej, de híres futó lett volna belőlem!
Nyargalok, mint a szél, árkon-bokron által.

Ha ők parancsolják, felmászom a fára;
Hogyha meg úgy tetszik: kazal tetejére.
Együtt csuszkálunk le a kazal aljára,
Jó nagyanyókának nagy rémületére.

Hátha még azt látná a jó nagyanyóka,
Amikor gázolunk a patakon átal!
Mintha csak hallanám: ó, ó, nagyapóka,
Azok a gyermekek mit tesznek magával!

Mit tesznek, mit tesznek... hadd tegyék a drágák,
Lám, lám, alighogy volt, vége már a nyárnak.
Ma még együtt másszuk a gyümölcsfák ágát,
Holnap már szegénykék messze földön járnak.

Hallom már a füttyét a gőzparipának,
Még egy perc és velük messze-messze szárnyal...
Sír nagyanyó, s én is sírva mondom: lám csak,
Azok a gyermekek mit tettek magával!

Benedek Elek aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom