Ha tizenöt évet vissza tudnék szállni,
U U U U - - - U - - - U
Milyen szép meséket tudnék kitalálni.
U - - U - - - - U U - U
Soraim behintném jókedvvel, tréfával,
U U- U - - - - - - - U
Olvasóm nem bírna a sok kacagással.
- U - - - U U - U U - -
De most vidám írást ne várjanak tőlem,
U - U - - - U - U - - -
Kínnal, fájdalommal van tele a lelkem.
- - - U - - - U U U - -
Hogyha víghoz fognék, semmiképp se menne,
- U - - - - - U - U - U
Legfeljebb egy hitvány paródia lenne.
- - - - - - U - UU - U
A világcsatának rossz következménye,
U U - U - - - U - - - U
Súlyos terhet rakott az én kedélyemre.
- - - - U - U - U - - U
Sokan mondhatnák, hogy: vénember fájdalma,
U - - - - - - - - - - U
Erre azt felelem: "Bár csak azért volna!"
- U - U U - - U U - - U
Bánat, szomorúság a lélek edzője,
- - U U - - U - U U - U
Akinek sok jutott, ne féljen hát tőle.
U U - - U - U - - - - U
Háború szülöttje az én mesém tárgya,
- U - U - U U - U - - U
Ily apaság mellett vidám hogy is volna?
U U U - - - U - U - - U
Meghalt a rossz apa, de gyermeki élnek,
- - U - U U U - U U - -
Nagy gondot okozva az emberiségnek.
- - U U - U U - U U - U
| A
A
B
B
C
C
D
D
E
D
F
G
C
C
B
G
E
E
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
| | | |
|
|