Be fontos is voltál magadnak,
U - U - - - U - -
boncolgattad önnön világod,
- - - U - - U - -
mint zárt, magányos végtelent;
- - U - - - U -
de most vészes szelek ragadnak,
U - - - U - U - -
szent személyed elveszni látod,
- U - U - - U - -
látod, mily keveset jelent.
- - - U U - U -
Az uccákon már vér patakzik,
U - - - - - U - U
a falakról ezer plakáton
U U - - U - U - U
a ravasz őrület üvölt,
U U U - U U U -
botos bérencekbe akadsz itt
U - - - - U U - -
minden sarkon, s nincs mód, barátom,
- - - - - - U - -
hogy sérthetetlenné bűvöld
- - U - - - - -
magad gubbadt magányod által —
U - - - U - U - -
Gyárak alá, külvárosokba
- U U - - - U - U
eredj ki bátor társakért,
U - U - - - U -
ott majd találkozol baráttal,
- - U - U - U - -
hisz’ a fütykös azért forog ma
- U - U U - U - U
mert, aki ott él, enni kér.
- U U - - - U -
Menj hát velük, ütötten, űzve,
- - U U U - U - U
s meglásd: egyszer az ég kitágul,
- - - U U - U - -
s fellobbannak a vert szívek;
- - - U U - - -
minden dorong behull a tűzbe
- - U - U - U - U
s aztán zengő gépek zajából
- - - - - - U - -
az élet szól — mindenkinek.
U - - - - - U U
| A
B
C
A
B
C
| 9
9
8
9
9
8
| | A
B
C
A
B
C
| 9
9
8
9
9
8
| | A
B
C
D
B
E
| 11
9
8
9
9
8
| | A
B
C
A
D
C
| 9
9
8
9
9
10
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|