Szemed a zendülő chaosba vágott,
U U U - U - U- U - -
Társad Isten volt és a holt magány,
- U - - - - U - U -
Míg ezer évek sárga hajnalán
- U U - - - U - U -
Láttad életre züllni a világot.
- U - - U - U U U - U
Te álltál az idő örök homályán,
U - - U U - U - U - -
Babylon és a régi Róma rom,
- U - U - U - U -
Te mégis álltál, halk virágszirom
U - U - - - U - U U
És csengő érc és győzhetetlen márvány.
- - - - - - U - - - -
Fehér és mozdulatlan volt az orcád,
U - - - U - - - U - -
De szívem a tűzet üzente Hozzád
U - U U - U U - U - -
S a villanó vihart a hült napon:
U - U - U - U - U U
Dalolt a márvány, könnyezett a gránit,
U - U - - - U - - - -
Mozdult a mozdulatlan és vakon
- - U - U - U - U -
Zuhant az alfától az omegáig.
U - U - - - U U U -U
| A
B
B
A
| 11
10
10
11
| ^ Ölelkező rím
| A
B
B
A
| 11
9
10
11
| ^ Ölelkező rím
| A
A
B
| 11
11
10
| | A
B
A
| 11
10
11
| | | |
|
Alliteráció
|