Béky Zoltán Az örök romlás szonettje című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Szemed a zendülő chaosba vágott,
  U U  U  -  U -   U-  U  - -    
Társad Isten volt és a holt magány,
 -  U  -  -   -   -  U  -    U -    
Míg ezer évek sárga hajnalán
 -  U U  - -   -  U  -  U -  
Láttad életre züllni a világot.
 -  U  - -  U  -   U U  U - U   

  
Te álltál az idő örök homályán,
 U -   -  U  U - U -   U -  -   
Babylon és a régi Róma rom,
 -   U  -  U  - U  - U  -   
Te mégis álltál, halk virágszirom
 U  - U  -   -    -    U -   U U 
És csengő érc és győzhetetlen márvány.
-    -  - -   -    -  U -  -   -  -    

  
Fehér és mozdulatlan volt az orcád,
 U -  -   -  U -  -   -   U  -  -   
De szívem a tűzet üzente Hozzád
 U   - U  U  - U  U -  U  -  -  
S a villanó vihart a hült napon:
  U  -  U -  U -   U  -    U U    

  
Dalolt a márvány, könnyezett a gránit,
 U -   U  -  -     -   U -   -   - -   
Mozdult a mozdulatlan és vakon
 -  -   U  -  U -  U  -   U -  
Zuhant az alfától az omegáig.
 U -   U  -  - -  U  U U -U  
A

B

B

A

 11

10

10

11

^ Ölelkező rím
A

B

B

A

 11

9

10

11

^ Ölelkező rím
A

A

B

 11

11

10

A

B

A

 11

10

11













Alliteráció





















Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom