Szerző

Béky Zoltán

költő és újságíró

1901. — 1937.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 98 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. január 25.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Béky Zoltán

Az örök romlás szonettje

Szemed a zendülő chaosba vágott,
Társad Isten volt és a holt magány,
Míg ezer évek sárga hajnalán
Láttad életre züllni a világot.

Te álltál az idő örök homályán,
Babylon és a régi Róma rom,
Te mégis álltál, halk virágszirom
És csengő érc és győzhetetlen márvány.

Fehér és mozdulatlan volt az orcád,
De szívem a tűzet üzente Hozzád
S a villanó vihart a hült napon:

Dalolt a márvány, könnyezett a gránit,
Mozdult a mozdulatlan és vakon
Zuhant az alfától az omegáig.

Nyugat, 1924 / 1. szám

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom