Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad
- U U - U U - U U - - - U U - -
tölgykerités, barakk oly lebegő, felszívja az este.
- U U - U - - U U - - - U U - U
Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet
- - - U U - U U - U U - U U - U
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.
- U U - U U - - - U - - U U - -
Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,
- U - - U U - U U - U U - U U - -
megtöretett testünket az álom, a szép szabadító
- U U - - - U U - U U - U U - -
oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor.
- U U - U U - - - U U- U U - -
Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok,
- U U - U U - - - U U - U U - -
Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra.
- UU - U U - - - - - U U - U
Búvó otthoni táj! Ó, megvan-e még az az otthon?
- - - U U - - - U U - U U - -
Bomba sem érte talán? s van, mint amikor bevonultunk?
- U U - U U - - - U U - U U - -
És aki jobbra nyöszörg, aki balra hever, hazatér-e?
- U U - U U - U U - U U - U U - U
Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?
- U U - U U - U U - U U U U U - U
Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva,
- U U - - - - - U U - U U - U
úgy irom itt a homályban a verset, mint ahogy élek,
- U U - U U - U U - - - U U - -
vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron;
- - - - - U U - - - U U - -
zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a Lager
- - - - - - - - - U U U U
őrei s posta se jön, köd száll le csupán barakunkra.
- U- - U U - - - U U - U U - U
Rémhirek és férgek közt él itt francia, lengyel,
- U U - - - - - - - UU - -
hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben,
- U U - U U - - - U U - U U - -
szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt, -
- U U - - - - - U U - U U - -
jóhírt vár, szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot,
- - - - - U U - U U - U U - -
s várja a véget, a sűrü homályba bukót, a csodákat.
- U U - U U - U U - U U - U U - -
Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák
- U U - - - - - U U - U U - -
ostroma meg-megujúl, de a légysereg elnyugodott már.
- U U - U U - U U - U U - U U - -
Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság
- U U - - - U U - - - U U - -
és egy nappal az élet is. Alszik a tábor. A tájra
- - - U U - U U - U U - U U - U
rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek,
- U U - - - U - - U - U U - -
s látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya
- U U - U U - U U - U U - U U - U
lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben.
- U U - U U - U U - U U - UU - U
Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok,
- U U - - - U - - U U - U U - -
horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már
- U U - UU - - - U U - U U - -
ujra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren,
- U U - - - U U - U U - U U - -
féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod
- - - U U - - - U U - U U - U
íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert
- U U - - - U U - U U - U U - -
nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.
- U U - - - U U - U U - U U - -
| 16
16
16
16
17
16
16
16
15
15
16
17
17
15
16
14
13
16
14
16
15
15
17
15
17
15
16
15
17
17
16
16
16
15
16
16
|
Hexameter
Hexameter
Hexameter
Hexameter
Hexameter
Hexameter
Hexameter
Hexameter
Hexameter
Hexameter
Hexameter
Hexameter
Hexameter
Hexameter
Hexameter
Alliteráció
Hexameter
Hexameter
Hexameter
Hexameter
Hexameter
Hexameter
Hexameter
Hexameter
Hexameter
Hexameter
Hexameter
Hexameter
Hexameter
|