Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad - U U - U U - U U - - - U U - - tölgykerités, barakk oly lebegő, felszívja az este. - U U - U - - U U - - - U U - U Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet - - - U U - U U - U U - U U - U és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését. - U U - U U - - - U - - U U - - Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak, - U - - U U - U U - U U - U U - - megtöretett testünket az álom, a szép szabadító - U U - - - U U - U U - U U - - oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor. - U U - U U - - - U U- U U - - Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok, - U U - U U - - - U U - U U - - Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra. - UU - U U - - - - - U U - U Búvó otthoni táj! Ó, megvan-e még az az otthon? - - - U U - - - U U - U U - - Bomba sem érte talán? s van, mint amikor bevonultunk? - U U - U U - - - U U - U U - - És aki jobbra nyöszörg, aki balra hever, hazatér-e? - U U - U U - U U - U U - U U - U Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is? - U U - U U - U U - U U U U U - U Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva, - U U - - - - - U U - U U - U úgy irom itt a homályban a verset, mint ahogy élek, - U U - U U - U U - - - U U - - vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron; - - - - - U U - - - U U - - zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a Lager - - - - - - - - - U U U U őrei s posta se jön, köd száll le csupán barakunkra. - U- - U U - - - U U - U U - U Rémhirek és férgek közt él itt francia, lengyel, - U U - - - - - - - UU - - hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben, - U U - U U - - - U U - U U - - szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt, - - U U - - - - - U U - U U - - jóhírt vár, szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot, - - - - - U U - U U - U U - - s várja a véget, a sűrü homályba bukót, a csodákat. - U U - U U - U U - U U - U U - - Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák - U U - - - - - U U - U U - - ostroma meg-megujúl, de a légysereg elnyugodott már. - U U - U U - U U - U U - U U - - Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság - U U - - - U U - - - U U - - és egy nappal az élet is. Alszik a tábor. A tájra - - - U U - U U - U U - U U - U rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek, - U U - - - U - - U - U U - - s látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya - U U - U U - U U - U U - U U - U lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben. - U U - U U - U U - U U - UU - U Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok, - U U - - - U - - U U - U U - - horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már - U U - UU - - - U U - U U - - ujra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren, - U U - - - U U - U U - U U - - féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod - - - U U - - - U U - U U - U íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert - U U - - - U U - U U - U U - - nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár. - U U - - - U U - U U - U U - -
| 16
16
16
16
17
16
16
16
15
15
16
17
17
15
16
14
13
16
14
16
15
15
17
15
17
15
16
15
17
17
16
16
16
15
16
16
| Hexameter Hexameter Hexameter Hexameter Hexameter Hexameter Hexameter Hexameter Hexameter Hexameter Hexameter Hexameter Hexameter Hexameter Hexameter Alliteráció Hexameter Hexameter Hexameter Hexameter Hexameter Hexameter Hexameter Hexameter Hexameter Hexameter Hexameter Hexameter Hexameter
|