Hol vagytok ősi hír, magyar dicsőség? - - U - U - U - U - - Magas világtok hova bujdosott? U - U - - U U - U - Egünkről olyan rég letűnt, s azóta U - - U - - U - U - U Sötétben élünk, mint elátkozott. U - U - - - U - U - Mátyással tűnt le végső fényetek... - - - - U - - - U - S nagyság, dicsőség... minden oda lett. - - U - - - U U U - Sugáratok talán csak délibáb volt? U - U - U - - - U - - Káprázat és rövid csalóka fény? - - U - U - U - U - Oh nem, nem!... oly ragyogó volt az inkább, - - U - U U - - U - - Hogy e hon elvakult tündökletén. U U U - U - - - U - S vakon rohant szegény a sir felé, U - U - U - U - U - Hová a csel s gaz árulás vivé, U - U - U - U - U - Kinszenvedések várakoztak itt rá... - - U - - - U - U - - Sirjában ő sokáig haldokolt. - - U - U -- - U - S véres gyötrelme sokkal égetőbb lett - - - - - U - U - U - - Hogy tenni és boszulni gyenge volt. - - U - U - U - U - De végre elvonult a tetszhalál, U - U - U - U - U - S a nemzet ismét uj erőben áll. U - U - - U U - U - Ne bízz szegény hon a gondviselésben, U - U - U U - U U - - Ha él fölöttünk - ő rég elhagyott. U - U - - - - - U - Gondolj a múltra, hogyha csüggedeznél, - - U - U - U - U - - S használd erődet és akaratod. - - U - U - U U U - Küzd, törj előre bátran nemzetem! - - U - U - - - U U Élet, halál! csak az dicső legyen! - - U - U - U - U U
| 11
10
11
10
10
10
11
10
11
10
10
10
11
10
11
10
10
10
11
10
11
10
10
10
|
|