Bánatra termett gyönge gyermek, - - U - - - U - U Örömre vágyó sápadt fiú. U - U - - - - U- Bús szemeim ma könnyekkel telnek: - U U- U - - - - U Az élet oly rövid, s a küzdés oly hiú! U - U - U - U - - - U- Halálra éledt szomorú lélek! U - U - - U U - - U Életre vágyik mind, aki él. - - U - - - U U - Hosszú utadra ki mégyen véled? - - U - U U - - - - Ha zsendül a tavasz, mért hullik a levél? U - U U U - - - U U U - Gyászol a Jóság: zord a valóság, - U U - - - U U - - Kegyetlen lába földre tipor; U - - - U - U U - Tavaszi fénytől hullnak a rózsák, U U U - - - U U - - S a hervadó levélt szürkén temeti por. U - U - U - - - U U U U Túl a világon éltet az álom, - U U - U - U U - - Kósza futásán száz szín akad; - U U - - - - U - Túl a valóság-vonta határon: - U U - - - U U - - Fehér ágyad ölén, ott temesd el magad. U - - U U - - U - - U U Ott nincs könny a szemben, elringat csendben, - - - U - U - - - - U Új földre repít az álomfogat, - - U U - U - - U - Testetlen csókok serege lebben: - - - - - U U U - - S az áldott álomország dús kertje befogad. U - - - U - - - - U U U U Te vagy: ki voltam én ifiontan, U - U - U - U U- U Óh sohse légy az, ki most vagyok! - - U - - U - U U A lét küszöbén álomba-holtan U - U U - - - U - - Simogassanak fehér, mosolygó angyalok. U U - U - U - U - - - U U
| A
B
A
B
| 9
9
10
12
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 10
9
10
12
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 10
9
10
12
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 10
9
10
12
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 11
10
10
13
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 10
9
10
13
| ^ Keresztrím
| | |
| Alliteráció |